Sakál vagy zsiráf? 

Így zajlott Az erőszakmentes kommunikáció alapjai képzés Csíkszeredában

2026. február 28-án, szombaton került sor Az erőszakmentes kommunikáció alapjai című képzésre a csíkszeredai Kapocs Coworking Space helyszínén. A programot Rambala Éva vezette, és 22 résztvevő számára kínált lehetőséget arra, hogy mélyebben megismerjék az erőszakmentes kommunikáció (EMK) szemléletét és gyakorlati alkalmazását.

A képzés a Bocskor Pékség és a Tusnád ásványvizek kiemelt támogatásával valósult meg.

A nap már a nyitó kérdéssel mosolyt csalt a résztvevők arcára:
„Sakál vagy zsiráf?”

Természetesen nem kedvenc állatokról beszélgettünk. A kérdés az erőszakmentes kommunikáció egyik jól ismert metaforájára utal: a „sakál” a kritikus, ítélkező kommunikációt jelképezi, míg a „zsiráf” a megértő, empatikus kapcsolódás szimbóluma.

Egy nap a tudatos kommunikáció jegyében

A program a reggeli érkezést és regisztrációt követően négy képzési blokkban zajlott, amelyeket rövid szünetek és egy közös ebéd szakított meg.

A képzés során öt fő témakört dolgoztak fel a résztvevők, amelyek mind a mindennapi kommunikációban előforduló helyzetekhez kapcsolódtak.

Gyakorlatban tanult kommunikáció

A nap egyik legnagyobb értéke az volt, hogy a résztvevők saját, aktuális kommunikációs helyzeteiket dolgozhatták fel kiscsoportos gyakorlatokban. Ez lehetőséget adott arra, hogy a tanult elméleti modelleket rögtön konkrét példákon keresztül próbálják ki.

A gyakorlatok során többek között:

• megtanulták őszintén, mégis kritika nélkül kifejezni a nemtetszésüket,
• megértették a megfigyelés – érzés – szükséglet – kérés struktúrájának fontosságát,
• betekintést kaptak abba, mi húzódhat meg a bántó megjegyzések mögött,
• megtapasztalták, hogyan lehet az embert meglátni a viselkedés mögött,
• és azt is, hogyan lehet a kritikát kapcsolatépítő módon fogadni.

A kiscsoportos foglalkozások során grafikus jegyzetek is készültek, amelyek segítik a résztvevőket abban, hogy később is könnyen felidézzék a program során tanultakat.

Gondolatok, amelyeket magunkkal vittünk

A nap során számos olyan felismerés született, amely a mindennapi kommunikációban is hasznos lehet. A résztvevők közül sokan kiemelték az alábbi gondolatokat:

• Fontos, hogy egy helyzetben pontosan meg tudjuk fogalmazni megfigyeléseinket, érzéseinket és szükségleteinket.
• A kérés csak akkor valódi kérés, ha nem követelésként hangzik el, és konkrétan megvalósítható a jelenben.
• Nem az érzelmeinkért vagyunk felelősek, hanem azért, amit ezek hatására teszünk vagy mondunk.
• Érdemes időről időre tudatosítani azokat a gesztusokat és szokásokat, amelyekkel szeretetünket fejezzük ki szeretteink felé.
• Az empátia és a határaink védelme nem zárják ki egymást.
• Eldönthetjük, hogy a beszélgetőpartner szavaira reagálunk, vagy a mögötte rejlő érzésekre figyelünk.
• Ha az agresszió mögött a „vérző szívet” keressük, könnyebben juthatunk el a megértéshez – és akár a megbocsátáshoz is.
• Szülőként különösen fontos a gondoskodás, az őszinte kapcsolódás és az érdeklődés gyermekeink iránt.
• A cél nem a konfliktusok elkerülése, hanem azok tudatos és tiszteletteljes kezelése, hiszen konfliktusok nélkül nincs valódi kapcsolódás.

Valódi, használható tudás

A képzés végére egyértelművé vált: az erőszakmentes kommunikáció nem pusztán egy elméleti modell, hanem egy olyan szemlélet, amely a mindennapi kapcsolatainkban – legyen szó családról, munkahelyről vagy barátságokról – is alkalmazható.

A résztvevők visszajelzései alapján a program gyakorlatias, elgondolkodtató és azonnal használható eszközöket adott számukra.

A szervezők szerint a visszajelzések azt is megerősítik, hogy nagy igény van az ehhez hasonló képzésekre, ezért a program folytatása már most tervben van.

A nap egyik gondolata jól összefoglalta a képzés lényegét:

„A béke nem a konfliktusok hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége.” (Dan Millman)

És talán éppen ez az a készség, amelyre ma mindannyiunknak egyre nagyobb szüksége van.